Önuralom
önuralom (lat.
dominatio sui): 1.
erkölcsi cselekedet,
amellyel az ember úrrá lesz ösztönös, érzelmi vagy kísértő
indítások fölött, és tétlen marad, vagy meggondoltan, helyesen
cselekszik.
Önuralom nélküli felnőttek
Egy négy évtizedes tanulmány szerint azoknak, akiknek gyermekkorukban is nehezükre esik ellenállni a csábításoknak, felnőttkorukra sem lesz több önuralmuk.
Testünk megújulása: az önuralom
Testünk:
jelenlétünk az univerzumban, lényünk érzékelhető oldala. A
keresztény nem tartja a testet a lélek börtönének, vagy
éppenséggel a Gonosz művének. A test – éppúgy, mint a
közvetlenül teremtett lélek – Isten alkotása. A kettő együtt
alkotja az embert.
Az
Úristen megalkotta az embert a föld porából, és orrába lehelte
az élet leheletét. Így lett az ember élőlénnyé (Ter 2,7).
A
paradicsomi állapot a test és lélek tökéletes harmóniáját
jelentette. A bukással ez megbomlott. A Krisztusban újjáteremtett
ember a Szentlelket hordja testében, hogy az önuralom
természetfölötti ajándékával (Gal 5,23) helyreállítsa
ezt a harmóniát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése